Technikai szempontból a roma szövet gyártása egy kétoldalas{0}}körkötőgépen alapul. Az olyan paraméterek beállításával, mint a tűszám aránya a henger és a tűlemez között, a fonal adagolása és a hurok hossza, szabályozható a huroksűrűség különbsége a szövet elülső és hátsó oldala között. Az elülső hurkok sűrűbbek, sima felületet képeznek; a hátsó hurkok viszonylag lazák, hosszanti barázdákat képeznek. Ez a szerkezet ropogósságot és rugalmasságot ad az anyagnak. Jó rugalmasságot mutat oldalirányban nyújtva, miközben hosszirányban megtartja a viszonylagos stabilitást, elkerülve a hagyományos kötött anyagok deformációs problémáit.
Kétoldalas-bordás szerkezet: A roma szövetet egy két-oldalas körkötőgépen szőtték meg, négy-irányú hurok segítségével kettős bordás szerkezetet alkotva. Ez a szerkezet szimmetriát és stabilitást ad az anyagnak, megkülönböztetve a hagyományos egy-oldalas vagy két{5}} jersey szövetektől.
Fizikai rugalmasság kémiai bevonat nélkül: Rugalmassága és borítása nem függ a befejező bevonatoktól, hanem a fonalcsavarás, a szövőszék feszültsége és a szövés kialakításának szinergiájával érhető el. Ezért mosás után nem válik könnyen merevvé; ehelyett a kopással puhábbá válik.
